Szakértő válaszol

Mária kérdése:

Létrehozva: 2018-03-23

Fiam, 38 éves, szerintem súlyos drogproblémával küzd. Már évek óta nem dolgozik, otthon van, vagy az ismerőseivel találkozik. Én jelenleg már nyugdíjas vagyok, egyre nehezebb anyagilag kijönnünk. Próbáltam rávenni, hogy változtasson, kerestem szakembert, de ő minden segítséget visszautasít, szerinte nincs baja, majd el fog helyezkedni, csak most éppen rossz passzban van. Mit tehetnék, hogy belássa a problémáit?

A szakértő válasz:

Kedves Mária!

Bizonyára nehéz lehet Önnek ez a kilátástalannak tűnő küzdelem. Láthatóan sok mindent próbált megtenni azért, hogy fia elmozduljon erről a holtpontról. Leveléből úgy látom, hogy a fiának, saját helyzete, állapota távolról sem okoz akkora problémát, mint Önnek. Sajnos gyakori jelenség, hogy a szerhasználó környezetének fontosabb a szerhasználó felépülése, mint magának az érintettnek. Úgy tűnik, hogy minden erőfeszítése ellenére a fia állapota nem javult, lehetséges, hogy még romlott is, illetve eközben feltételezem Ön is egyre nehezebben viseli a kialakult helyzetet. Érdemes lehet átgondolni, hogy a fia helyett, az ő nevében történő megoldáskeresést milyen másfajta segítségnyújtás vehetné át. Gondolja át, hogy az a segítség, amit nyújt, a legjobb szándék ellenére is nem járul-e hozzá fia tétlenségéhez. Ha valakit soha nem érnek utol tetteinek következményei, akkor mi oka lenne változtatni? Javaslom, látogasson el szenvedélybetegek hozzátartozói számára létrehozott önsegítő csoportba, ahol találkozhat olyan emberekkel, akik hasonló dilemmákkal küzdenek/küzdöttek, mint amilyenekkel valószínűleg Ön is, illetve keresse fel honlapjukat és tájékozódjon ingyenesen elérhető irodalmukból. http://al-anon.hu/

További anyagok

Lászlókérdése:

Létrehozva: 2018-03-23

Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy a póker nem szerencsejáték, hanem sport? Nem hagynak békén, állandóan aggodalmaskodnak, gyakran veszekszünk is emiatt. Mit tegyek, hogy végre lenyugodjanak?

Imre kérdése:

Létrehozva: 2018-03-23

20 éves egyetemista vagyok, és úgy gondolom az átlagos, bulizós egyetemista életet élem. Azonban mostanában elgondolkodtam azon, hogy nem viszem-e a dolgokat túlzásba, úgymint ivás és bulizás. Gyakran előfordul, hogy eredetileg nem tervezek elmenni sehová, de végül nem tudok ellenállni a kocsmázós, bulizós alkalmaknak. Van olyan, hogy bulifüggő? Esetleg alkoholista vagyok?